[Verse 1]
A kabátján por ül, a kalapja félreáll,
A régi állomásnál még minden este megáll.
Ujján három gyűrű, zsebében egy kis cetli,
Rajta egy név, amit már nem tud senki megfejteni.
[Chorus]
Játssz még, öreg barát, míg a hajnal ideér,
Amit elvitt az út, azt a dal visszakísér.
Ha elfárad a kéz, majd a szív viszi tovább,
Játssz még, öreg barát, az ég hallja a nótát.
[Verse 2]
A kocsma hátsó termén át kiszűrődik a szó,
Egy pincér tölti csendben, odakint esik a hó.
Azt mondja: volt egy háza, egy kertje, két fia,
Most csak a húrok közt lakik a régi családja.
[Chorus]
Játssz még, öreg barát, míg a hajnal ideér,
Amit elvitt az út, azt a dal visszakísér.
Ha elfárad a kéz, majd a szív viszi tovább,
Játssz még, öreg barát, az ég hallja a nótát.
[Bridge]
A sarokban egy asszony lassan lehunyja szemét,
Mintha felismerné benne az első nyár ízét.
Az öreg rámosolyog, nem kérdez, nem felel,
Egyetlen tiszta akkorddal mindent elenged.
[Final Chorus]
Játssz még, öreg barát, míg a hajnal ideér,
Amit elvitt az út, azt a dal visszakísér.
Ha elfárad a kéz, majd a szív viszi tovább,
Játssz még, öreg barát, az ég hallja a nótát.
Az ég hallja a nótát.
[Outro]
A kabátján por ül, lassan indul hazafelé,
A reggel első fénye csendben lép a helyébe.